A sok szénhidrát, sok zsír, tápanyag-szegénység és energiagazdagság esetéről

A sok szénhidrát, sok zsír, tápanyag-szegénység és energiagazdagság esetéről

A modern feldolgozott élelmiszerekben általában rengeteg a zsír és a szénhidrát (és kevés a fehérje). Nagyon agyafúrt módon, a kettő előbb említett makrotápanyag – a zsír és a szénhidrát – egyszerre van jelen. Gyönyörű csomagolásban.
Hopp.
Amellett, hogy elfogyasztásuk idegrendszeri oldalon egy irgalmatlanul erős jutalomérzetet generál, a kombináció elég veszélyes az anyagcserére nézve is: az ilyen típusú étel a zsír és a glükóz szervezetbeli üzemanyagtartályait kiakadásig telítheti. A vércukor, a vérzsír (TG), a glikogén- és zsírraktárak nem is lehetnének jobban telítve – ha úgy tetszik, annyi energia áll rendelkezésünkre, hogy meglévő forrásainkat egyfajta biztonsági mentésbe csomagoljuk. Jó kompakt módon, hogy idő legyen egyáltalán az is, amíg az ember képes azonosítani és megnyitni. Mint egy felhőszolgáltatás mélyén elrejtett adat…
 
Amikor alacsony tápanyag-sűrűségű, energiában szenzációsan gazdag termékeket helyezünk bele az emésztőrendszerünkbe, folyamatosan és egyszerre töltjük fel zsír- és glükózraktárainkat. És közben árad a boldogságérzet…
Testünk csak körülbelül 5 g glükózt tárol a vérben (körülbelül egy teáskanálnyit), így belátható, hogy egy kevés étrendi szénhidrát, egy kevés glükóz milyen gyorsan megváltoztathatja a vércukor-szintet – különösen akkor, ha zsírraktáraink már megteltek, és így azok nem képesek gyorsan eltárolni a felesleges energiamennyiséget.
 
Bár a cukrot zsírrá tudjuk alakítani “de novo lipogenezis útján” (F), a legtöbb esetben az étrendünkben található zsír tárolódik, mert a szervezet először megpróbálja elégetni – oxidálni – a glükózt és a megmaradt étkezési zsír könnyen tárolható. Tároljuk is, grammonként kétszer akkora energiát, mint a glükóz-glikogén esetében.
Hogy miért?
A válasz az oxidatív prioritás – milyen üzemanyagot használnak fel a szervezet lebontó anyagcsere folyamatai a rendelkezésre állók közül szívesebben. A váráramban megjelenő glükóz a legkönnyebben felhasználható azonnali energiaforrás, a glükóz a vérben és a zsírszövetben lényegében “lebeg” a zsír tetején.
Mindig a rendelkezésre álló tüzelőanyagok keverékét égetjük, azonban a szervezet először az illékonyabb tüzelőanyagok oxidációját helyezi előtérbe. A fenti sorok jó régi biokémiai tankönyvek oldalán is megtalálható, azonban úgy tűnik, elfeledkezett róla a világ és szépen meghíztunk.
Ideje visszafordítani talán a folyamatot!
Csatlakozol?
Várlak konzultáción (https://nutrilogia.hu/tanacsadas) és a Kortalanul Programban (www.kortalanulkihivas.hu) Lakatos Peterrel!
FORRÁS
(F) De novo lipogenesis in humans: metabolic and regulatory aspects; MK Hellerstein, European Journal of Clinical Nutrition volume 53, pages s53–s65 (1999), Nature

Hozzászólás

<

6 − három =

Scroll to Top