Aminek mérését erősen javasolttá és elérhetővé tenném elvileg nem beteg emberek esetében is!

Aminek mérését erősen javasolttá és elérhetővé tenném elvileg nem beteg emberek esetében is!

Miközben az oltásokon rugózik a világ társadalmainak jelentős hányada, lenne pár paraméter, aminek mérését gondolkodás nélkül “kötelezővé” tenném, ugyanis tanulmányok bizonyítják ezek központi jelentőségét a koronavírussal való megfertőződés tekintetében!

Ezek a(z)
  • éhomi vérglukóz, HbA1c,
  • trigliceridszint,
  • három vagy ötpontos inzulin,
  • szérum D-vitamin szint,
  • testzsírszázalék,derék/magasság arány.
Kimutatták, hogy az emberek fehérjefogyasztása sem minőségi, sem mennyiségi oldalon sokszor nem kielégítő, ami súlyos gond, hiszen a megfelelő fehérje bevitel elengedhetetlen a limfociták aktivációjához.
Kimutatták, hogy a világ nagy részének zsírfogyasztása silány, így-úgy előállított, szennyezett, hidrogénezett, színezett és erőszakkal előállított növényi étolajokból, vagy anutriensekben gazdag, fokozott béláteresztést indukáló magolajokból áll…
A szénhidrátokról már ne is beszéljünk…
Kimutatták, hogy a klinikai D-vitaminhiány világszintű probléma és a vitamin hiánya bizony összefügg a megbetegedés kockázatának növekedésével.
Kimutatták, hogy súlyos káliumhiányban szenvedő koronavírusos betegek (akik folyamatosan káliumot veszítenek a bomló ACE következtében) már önmagában a kálium pótlására jól reagáltak.
Kimutatták, hogy a testzsírszázalék és a derék/magasság arány, az éhomi vércukorszint és az szérum inzulin mennyisége összefügg a metabolikus szindróma kialakulásának kockázatával, ami rendkívül jelentős faktor a koronavírussal való megfertőződésben. A világ folyamatosan hízik.
 
Miközben növényi eredetű, 2 százalék biohasznosulású vassal van tele a nyugati típusú táplálkozást folytató emberek étrendje, a hem-vas hiánya valószínűleg nagy probléma, tekintve, hogy a COVID-19 légzési problémaként hipoxiával jár együtt. És a trendi ugyebár jelenleg minél kevesebb húst és halat fogyasztani, hiszen telített zsír és koleszterin.
A fenti paraméterek közül vajon hányat mértek rendszeresen azok közül, akik most súlyos betegek? És hányan mérik ezeket még a vírussal való megfertőződést megelőzően? Akik elvileg egészségesek (enyhe iróniával, hisz 30 százalékos testzsírral bőven beteg egy szervezet, akkor is, ha nem kórházi ágyon fekszik).

NOS, EZEKKEL KELLENE FOGLALKOZNI.

És még sok mással… a sort a végtelenségig lehetne folytatni.
Sokszor felmerül a kérdés, a kiegészítő, vagy a táplálék a jobb?
 
Miközben van arra tanulmány, hogy az endogén C-vitamin szintetizáló képességünket genetikailag elveszítettük, hogy K-vitamin és D-vitamin pótlása kiegészítő nélkül nehézkes, az ellentettjére is akad példa: a C-vitamin nagy mennyiségben már a szervezet saját redox háztartását bonthatja meg, a vaspótlás a malária melegágya…
 
Összességében természetes eredetű táplálékokból felépülő, tápanyagban sűrű étrend mellett minden makro- és mikrotápanyag napi szervezeti igénye fedezhető – talán a K-vitamin kivételével –, az viszont kérdés, egy tápanyaghiányos szervezetnek nincs-e szüksége kiegészítő segítségére is…
Szerintem a nagy tápanyagsűrűséggel rendelkező étrend, a megfelelő mozgás és életvitel, valamint a megfelelő rendszerességgel és tartalommal végzett labor az első számú és rendkívül preventív megoldás, ezt követően egyéni igények szerint lehet kiegészítőket alkalmazni.
———-
Ha még vannak kérdéseid, itt tudsz hozzám tanácsadást foglalni:
Várlak szeretettel a Kortalanul Premium Életmód Programban is:

Hozzászólás

<

tizenhat + 19 =

Scroll to Top