Kedves követőim, oldalamon döntő többségében, sőt inkább 99 százalékban a táplálkozás mellett állatokról – állati eredetű élelmiszerekről van oldalamon szó. De ez nem véletlen. Az állati eredetű élelmiszerek megfelelő forrás esetén, – összehasonlítva a növényekkel, – bizony sokkal kisebb arányban tartalmaznak az emésztőrendszer számára feldolgozhatatlan, anutritív (felszívódást gátló), vagy szervezeti szinten káros anyagokat, molekulákat és egy táplálkozási egészségről szóló ajánlás és kutakodás csak olyan ételekből indulhat ki, melyek javaslata a legnagyobb mértékben hipoallergén.
Fontos azonban szót ejtenünk a metabolikus flexibilitásról és tágabb értelemben a szénhidrátfogyasztás szerepéről, a növényekben fellelhető vitaminokról, rostokról és a táplálkozás közösségi és szellemi erejéről.
A fehérje és a zsír esszenciális makrotápanyagok; a szénhidrát nem az, ugyanis a szénhidrát endogén előállítására való a glukoneogenezis (cikkem róla: https://www.facebook.com/108383247789985/posts/161146042513705/?d=n). Azonban adódhat úgy, hogy az ember fizikai tevékenysége – sport, munka –, valamint alacsony testzsírszázaléka és magasabb izomszövet aránya lehetővé teszi, vagy igényli is a napi 50 g szénhidrátnál nagyobb mennyiségű szénhidrát fogyasztását. Ilyenkor érdemes tisztában lennünk azzal, milyen forrást választunk.
A rostok – vízoldható és vízben olthatatlan rostok – ugyan nem esszenciális tápanyagai a szervezetnek, hiszen “rostfüggő” baktériumaink a glükózaminoglikánokat is képesek fermentálni, ugyanakkor a nyugati étrend mellett, vagy egy életmódváltás során fogyasztásuk elengedhetetlen, hiszen a közben változó bakteriális flórát táplálni kell, melynek alkalmazkodása időt vesz igénybe. Így fontos ismerni, mely zöldségek nyújthatnak bélhámsejtjeink számára hasznos vízoldható rostokat, melyekből hatékonyan képződhetnek rövid szénláncú zsírsavak, melyek azok, melyeknek rostjai vizet kötve előnyünkre duzzadhatnak és okozhatnak teltségérzetet. Kiderülhet az is, mely növényi alkotóelemek károsak, toxikusak leginkább és hogyan érdemes elkészíteni bizonyos zöldségeket úgy, hogy oldhatatlan rosttartalmuk ne okozzon komoly emésztőszervi megbetegedéséket és emelkedett bélnyálkahártya-áteresztést!
A növények mikrotápanyagai – vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek –, állati eredetű forrásai többségében biztonságosabb és hatékonyabb lelőhelyek növényi társaiknál, azonban vannak olyan alkotóelemek, melyek pótlása növény fogyasztása nélkül gondot okozhat – ilyen például a K-vitamin és a jód. Alapvetően és elméletileg minden tápanyag megfelelő mértékű bevitele biztosítható magas tápanyagsűrűségű állati eredetű étrend segítségével, ugyanakkor ez nagyban függ például az adott személy metabolikus egészségétől… mennyi vitaminra van szüksége szervezetének és azt milyen típusú és mekkora mennyiségű állati élelmiszerből képes kinyerni (hosszú ideje magas tápanyagsűrűségű, alacsony szénhidráttartalmú étrenden például a vitaminszükséglet jelentősen csökkenhet).
Így tehát érdemes megismerkednünk a növényekben fellehető mikrotápanyagokkal.
Végezetül, az étkezés egy fontos esemény is a közösségben élő emberek kapcsolatrendszerében. Egy közös étkezés alkalmával jó tudnunk, milyen zöldségek fogyasztása lehet számunkra a legmegfelelőbb úgy, hogy közben nem lépünk bele másnak a lelkivilágába…
Az előadás-sorozat témái és időpontjai az alábbiak, mindegyiknek lesz Facebook eseménye és élő közvetítése. Várlak benneteket szeretettel!
1. Kelkáposzta és káposztafélék november 7.
2. Sárgarépa, petrezselyemgyökér (fehérrépa) november 14.
3. Uborka (kígyó-, fürtös, fermentált) november 21.
4. Sütőtök, főzőtök november 28.
5. Cukkini december 3.
6. Édesburgonya vs. Burgonyafélék december 7.
7. Spárga december 10.
8. Zeller és cékla december 13.
9. Zöld levelesek, gomba december 17.
10. Keresztesvirágúak, hagymafélék december 20.