A mű a maga nemében egyedülálló: olvasmányosan, ugyanakkor tűpontos szakmaisággal tárja a magyar közönség elé a zsírra épülő optimális egészség, testsúly és fittség titkait. Lakatos Péterrel és Dr. Váczi Péterrel, a mű szerzőivel beszélgettem – előzetes ismeretségünk révén tegeződő stílusban.
Mi motiválta Benned a könyvben részed megírását? Milyen volt a közös munka egy orvossal?
Lakatos Péter (LP): Közel 7-8 éve foglalkozom a ketogén étrenddel, 14 éve az időben korlátozott étkezéssel. A könyvet részben a lustaság szülte. Olyan sok kérdés jött napi szinten, hogy egy pillanatban
logikusnak látszott a legfontosabb kérdésekre könyv formájában választ adni.
Nagyon fontosnak tartottam, hogy olyan kaliberű szakemberrel írjuk közösen a könyvet, aki extrém körülmények között alkalmazza sikerrel a ketogén érendet. Ez plusz hitelességet jelent a tartalom szempontjából.
Fotó: Pénzes Bence
Köszönöm! Mi motiválta Benned a könyvben részed megírását? Milyen volt a közös munka egy erőnléti szakemberrel?
Dr. Váczi Péter (VP): Nyögvenyelősen született az én részem. Zöldfülű elsőkönyvesként a maximumot szerettem volna nyújtani és menet közben felülbíráltam az előre egyeztetett koncepciót. Olyan művet akartam, mely felrázza az embereket. Paradigmaváltást kell generálni a fejekben – anélkül nem megy. A táplálkozás intervenció pofonegyszerű, a megvalósítása azonban mission impossible. A gyógyszer-, élelmiszer- és betegségiparnak semmi tartanivalója nincs tőlünk, mivel az emberi gyarlóság kiapadhatatlan piacot biztosít számukra.
Az emberek táplálkozási szokásait ugyanis nehezebb megváltoztatni, mint a vallásukat.
Az embereket nem a mögöttes tudomány, a study-k fordítják meg, hanem a rádöbbenés, a zaklatottság, a paradigmaváltás. Ezt polkorrekt nyájassággal nem lehet elérni. Erős, szókimondó, felkavaró kórrajzot, ha úgy tetszik korrajzot készítettem, mely a kiadónál falakba ütközött. Nem voltam hajlandó megcsonkolni a szöveget, így több havi munkámat asztalfiókba tettem és szeptemberben kezdtem elölről az egészet úgy, hogy alig 3 hetet kaptam az újrázásra. Előre egyeztetett alcímek alapján dolgoztam ki a témákat, mint egy jó diák. Ennek megfelelően a megjelent írásom leginkább száraz, szakmai, így nem sok változtatnivalót szúrt ki benne a kiadó. A húsz éve gyakorolt kíméletlen őszinteségemmel sokan nem tudnak mit kezdeni, sokan struccpolitikát folytatnak vagy nem mernek egy platformra lépni velem – félvén a támadásoktól. Engem nem érdekelnek a támadások, csak maga az igazság. Orvos vagyok, felesküdtem a hivatásomra. Számomra alap, hogy tükörbe tudjak nézni. Nagy megtiszteltetés volt számomra Lakatos Péter felkérése társszerzőnek, de alaposan megizzasztottam a közös munka során. Miattam csúszott a megjelenés heteket. Köszönöm Péter és a kiadó asszertív hozzáállását és türelmét.
drpetervaczi.com
Sok embernek a ketóról a fogyás jut eszébe. Miért esik kútba a legtöbb kísérlet? Hogyan tartsa kezében a könyvet valaki, aki mint utolsó mentsvárra tekint a könyvre?
LP: Nem baj, hogy a ketóról a fogyás jut eszébe.
A fogyókúra ugyanis nem a kalória számlálásáról szól, hanem az éhségünk uralásáról,
ami magas inzulinszint mellett nem jön létre. A ketogén étrend pedig remek módja annak, hogy az inzulint szabályozott keretek között tartsuk, és ne legyünk éhesek.
VP: Értelemszerűen a saját részemről nyilatkoznék. Összetett okai vannak a kudarcoknak. Egyrészt a populáris diéták katasztrofális szakmai dilettantizmus mentén lettek kidolgozva, de minimun nem tökéletesek. Az emberi faj, a Homo sapiens táplálkozási igénye az alapvető biokémiai és élettani működéseket tekintve egységes.
A tökéletes táplálkozás a természetes ketogén étrend, erre finomhangolódtunk az evolúció évmilliói alatt.
Ezzel persze lehet vitatkozni, csak éppen nem érdemes. A biológia fütyül a hozzáállásunkra és az érzelmeinkre, másrészt az emberi gyarlóság löki kútba a legtöbb váltási kísérletet. Az emberek kétségbeesetten ragaszkodnak a szemétevéshez, a nassolnivalóikhoz. Nem hajlandók az egészségük érdekében diszkvalifikálni magukat szocio-kulturális értelemben a társadalomból. Inkább vállaltan betegek maradnak. Hogyan tartsák kezükben a művet? Vegyék komolyan, érezzenek rá a lehetőségre. A természetes ketogén anyagcsereprofil kiépítésére és a deutéruimcsökkentésre épülő táplálkozás intervenció az orvostudomány szent grálja, egyetlen működőképes megoldás a krónikus betegségek megelőzésére és a belőlük való kilábalásra.
Mit ad a könyv orvosi szempontból egy olyan beteg számára, aki köszvénnyel és magas koleszterinnel küzd?
VP: Ráébredést, reményt. Azt a tudatot, hogy alig akadnak gyógyíthatatlan krónikus betegségek és meg lehet szabadulni a gyógyszerektől. Az anyatermészet gyógyít, az orvos csupán utat mutat, melyen a betegnek kell végigverekednie magát.
Sok szó esik a könyvben az időszakos étkezésről meg arról is, hogy nem kell napi hatszor enni. Próbáljunk csak meg ráparancsolni valakire, hogy ne a MDOSZ ajánlása szerint egyen. Nekik mit üzentek?
LP: Az étrendi ajánlások sok esetben nem csak a józan paraszti ésszel, de a tudományos tényekkel is szembe mennek, nem beszélve az emberi történelemmel. A böjt az egész emberi história része, annak gyógyító ereje számtalan tudományos kutatást témája.
VP: Én nem parancsolok rá senkire. Elmondom, hogy mi a helyzet és ezzel bárki a maga belátási képessége szerint kezd valamit. Nem azért képviselem a természetes ketogén anyagcsereprofilt, mert ez a beakadásom, hanem azért, mert jelenleg ez az egyetlen, ismert, tökéletes megoldás az idült nyavalyák leküzdésére. Nem vagyok senkik ellen, legkevésbé a MDOSZ ellen. Az ember gondolkodásmódja határozza meg a cselekedeteit, melyek a sorsában öltenek testet. Tudni kell rátalálni a helyes útra. Az ember kutat és ha az esze az MDOSZ vagy a standard dietetika, netán „egészségügy” karjaiba sodorja, akkor úgy járt. Ilyen az élet.
Ha egy szülő egy családot szeretne átformálni, ahol gyermek is van, esetleg több is – ott mit javasoltok? Lehet a könyvet kézikönyvnek venni, vagy tanácsadónak?
LP: Nehéz, mert a gyermek naponta több alkalommal nem otthon eszik. De szülőként érdemes arra törekedni, hogy amit megeszik
legyen szezonális, helyi és természetes.
Ha csak ezen alapelvek betartására törekszünk, máris egy low carb irányba indultunk el. És ez belépési pontnak nem is rossz.
VP: A könyv részemről felvillantás. Fénycsóva az alagút végén.
Semmi esetre sem kézikönyv,
melyből autodidakta módon bárki képes az életét fenekestől felforgató változásokat kieszközölni. Gyerekekkel még nehezebb. Nem elég a „nagyokos” családtagokkal megküzdeni, az ún. szakma is fújja az ellenszelet, leginkább hurrikánt. Ebben a helyzetben az egyetlen esélyt egy komoly, személyes konzultáció és utánkövetés adja olyan orvosi háttérrel, melyből egyelőre nem sok akad az egész világon. Hálás vagyok a sorsomnak, hogy megtalálhattam olyan úttörő kollégákat, akiktől tanulva egyike lehetek a beavatottaknak.