Az epigenetikus megközelítés azt sugallja, hogy a viselkedésünk, életvitelünk nagymértékben befolyásolhatja, hogy mely génjeink kapcsolódnak be vagy éppen ki.
Ez volt az egyik legnagyobb áttörés eddig az orvoslás történetében.
A legtöbb ember hajlamos túl sok erőt tulajdonítani a génjeinek – a genetikának. Több ezren a génjeiket hibáztatják a betegségeikért, – pedig a gének túlnyomó része (nem mind!) csak megfelelő környezetben aktiválódik vagy épp marad nyugton. Sok esetben a gének lehetőségek tárházát jelentik, a ravaszt az húzza meg, milyen irányt is követsz.
Mit eszel, hogyan mozogsz, hogyan állítod helyre esetleg bomlott szervrendszereid működését, gondolataidat, érzéseidet és társas kapcsolataidat. Hogy milyen híreket hallgatsz, milyen kézikönyvet olvasol…
Szó szerint bekapcsolhatod az egészséget vagy betegséget, súlygyarapodást vagy fogyást kialakító géneket. Egyes gének hajlamosíthatnak az elhízásra, a 2-es típusú cukorbetegségre vagy a szívbetegségre.
De a hajlamosítás nem predesztinált!
Jelenlegi egészségünk kilencven százalékát az irányítja, hogy milyen környezetben fürdetjük a génjeinket – az étel, amit megeszünk, a testmozgásunk, a stresszel szembeni ellenálló-képességünk és a környezeti méreganyagoknak való kitettség mind-mind számítanak.
Vannak kifejezetten zavaró kifejezések. Ilyen például egy betegség előtt a ‘pre’ előtag. Olyan mintha már diagnosztizált betegség lenne – pedig a terminológia szerint ez inkább egy figyelmeztetés szeretne lenni.
És akkor a csodákról nem beszélek, amikor a szakorvos nem tudja, hova tűnt a daganat, vagy mitől volt képes valaki felállni egyik pillanatról a másikra a tolószékből.